Ugrás a fő tartalomra

Lemetszett faágak, gallyak, vesszők...új élete

A legtöbben tudom már tűkön ültek, a hőmérő higanyszálát bűvölve, hogy az igazi tavasz beköszöntével kiszabadulhassanak a kertbe és azonnal elkezdhessenek ültetni, ásni, gyomlálni, permetezni...., vagyis nekilátni az ilyenkor hirtelen és egyszerre a nyakunkba szakadó kerti munkák tömtelegének . A metszést most szándékosan külön említem, merthogy itt és most azt szeretném Nektek inkább megmutatni, mielőtt mindent összaprítanátok tűzelőnek, mulcsnak,  vagy a komposztba, hogy milyen sokféleképpen lehet felhasználni a lemetszett ágakat, gallyakat, vesszőket. Az egyenesebb ágak, mint például a mogyoró is, tökéletesen alkalmasak fonásra és ha még frissen fel tudja őket használni az ember, akkor azok beáztatására sincs igazán szükség ahhoz, hogy kellő rugalmasságuknál fogva fonásra alkalmasak legyenek. Én növényfuttató paravánt készítettem belőle a Clematiszomnak, de ha valakinek sok alapanyaga és még több türelme van, akkor ezt lehet folytatni kerítéssel, ágyásszegéllyel, magasított ágyással....stb. És ugye nem kell mondanom, hogyha készen akarunk hozzájutni az ilyen kézzel készült "termékekhez", akkor igencsak ki kell nyitnunk a pénztárcánkat? Pont ezért bíztatok mindenkit arra, hogy egy kis időráfordítással és kreativitással mindenféle plussz költség nélkül bátran készítsen magának ilyen igazán mutatós kerti " fonatokat", amivel ráadásul még az alkotás örömét is begyűjtheti élmény gyanánt.






A vesszők gúla alakban összefogatva a futónövényeknek is kiváló kibontakozási lehetőséget biztosítanak és nemcsak a dísz-, de a konyhakertben is.( bab, uborka...futtatásra) Szintén ezt a formát alkalmaztam, vastagabb fügefa ágak felhasználásával például a málna karózásánál is.




Természetesen a tőlem megszokott dekorációk készítésekor is sok "faanyagot" használok. Rengetek koszorúalapot fontam már szőlőindából, fűzfavesszőből...vagy nyírfa ágacskákból. Amiket aztán mindig az adott évszaknak megfelelően díszítek. ( lásd előző bejegyzések).





Befőttesüveg, méretre vágott ágak, kötözőzsinór és ragasztópisztoly. Ennyi kellett csupán a következő, akár vázának, akár "dekorcserépnek" használható természetes "hangulatfokozókhoz". Nálam a teraszon fogják a hangulatot emelni  kisebb cserepes növénykékkel "megtöltve".



Sokan emlékezhettek rá, hogy még a télen készítettük ezeket, a begyújtósnak szánt ágak ( tavalyi metszésből) ihlette "csodaszarvasokat" ( lásd " Téli inspiráció" című bejegyzés).




Így Húsvét közeledtével pedig, már egy kicsit előre készülvén az ünnepekre, szó szerint még a hó alól előrángatott , a szél által letört nyírfaágakat ( ezt nem is kellett lemetszeni) gyűjtöttünk össze  és készült belőle madárfészek...





...asztali dekoráció és sok minden más. De most ízelítőül csak ez utóbbi elkészítését mutatom meg Nektek. Úgyis jövök majd egyben a tavaszi, húsvéti dekorációval később. Szóval az asztali díszhez először a koszorút alkottam meg. Ezek a vékonyabb, finomabb nyírfaágak szerintem szebben mutatnak, ha nem fonjuk őket, hanem az egyszerre több ágacskából összefogott "nyalábokat"  dróttal egymás után rögzítjük, kapva így egy jó hosszú "füzért". Ezt aztán elkezdjük körbe-körbe egymásra feltekerni és közben szükségszerűen dróttal rögzítjük helyenként, hogy ne csússzon szét a koszorúforma. Az így elkészült " művemet" aztán ráhelyeztem nagymamám régi üveg tortatáljára és a közepébe tojástartóból, annak tetejére pedig kartondobozból kivágott  és ráragasztott kört helyeztem. Ez csak egy stabil alapnak kellett, hogy a zúzmó és a kifújt fürjtojások ki legyenek emelve a koszorú közepéből. Használhattam volna hungarocellt vagy oázist (tűzőhab) is erre a célra, de ezeket a forró ragasztó(pisztoly) kissé megolvasztja, ezért maradtam inkább a papírnál.






Láthatjátok tehát, hogyha az ember csak körülnéz a kertben egy kicsit és használja a kreativitását , a természet tálcán kínálja azt a megannyi lehetőséget, aminek kihasználásával, tényleg a legkevesebb költségráfordítással, egy jó adag szépséget csempészhet be otthonába, kertjébe egyaránt, különleges egyedi hangulatot teremtve. És a faágak csak egy lehetőség, a sok közül. Ugyanezt elmondhatnám a gyomlálásnál is. Ott sem kell minden gazt a komposztálóba vagy a zöldhulladékba dobni, hanem némelyekből isteni finom és egészséges saláta készíthető....:-) és még sorolhatnám... Majd fogom is! :-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Moha és zuzmó

Tegnap mintha már megjött volna a tavasz hozzánk is, mert egy-két virág elkezdett erőlködni a kertben. Ám az eddigi hűvösebb, nedvesebb, nyirkosabb, napfényben nem igazán bővelkedő idő, a zömében amúgy is árnyékosabb kertünkben szemlátomást inkább a moháknak és társaiknak kedvezett. Ami hozzáteszem engem egy cseppet sem zavar és már hosszú idő óta nem is indítok ellenük direktbe írtóhadjáratot, főleg mert teljesen ámulatba ejtenek változatos szépségükkel. Ugye Ti is jártatok, vagy legalább is képeken már láttatok olyan erdőket, melyeknek fáit összefüggő, nagy kiterjedésű, egész moha vagy zuzmótelepek borítanak? Meseszépek! Nem tudok betelni velük! Nekem különben is egy ilyen kertben, mint amilyen a miénk, ahol nincs minden fűszál beigazítva, a növények agyonszabályozva egy “steril” környezetben..., ott teljesen TERMÉSZETES módon hozzátartoznak az összképhez, a kerti LÉThez. Azonkívül, ahogy eddig is láthattátok, a legnagyobb örömmel használom fel őket a különböző dekorációimhoz.:-)  S

Egynyári "szerelmek"

Ma ugyan ismét esőnap van, kényszerpihenőn az ásó, kapa, gereblye, metszőolló...de ha majd újra fel tudjuk venni a kerti munkák fonalát, akkor lassan esedékessé válik az egynyári virágok beszerzése. Hogy őszinte legyek régen nem voltam nagy kedvelőjük és ennek azt hiszem pontosan tudom is az okát. Valahogy az én belső "virágképemet" teljesen bomlasztották a főleg műanyag cserepekbe( régen nagyon rondák voltak) ültetett legvadabb, leglehetetlenebb színű és mintázatú Petúniák és örök társa a piros Muskátli... a szekéren, a hordóban, a kút tetején...mindenhol. Isten lássa lelkem, de valahogy sehogy sem tudtam mit kezdeni velük! Aztán rájöttem, hogy mennyire más képet kapunk egy virágról, ha azt megfelelően tálaljuk, a megfelelő környezetben, a megfelelő növények társaságában. És ekkor megváltozott bennem is a gyerekkori rosszul beidegződött "utálom a Muskátlit és a Petúniát" érzés. Ma már egyébként is rajtuk kívül tömérdek, csodás és változatos egynyári virág ismert, k